Köd Kupa - Lombard élménybeszámoló:

Szerencsére sikerült összeállnia a csapatnak az egynapos versenyre, a hideg, a távolság, és a verseny komolysága ellenére. Már pénteken este azzal ijesztgettek a földváriak, hogy minden reggel olyan köd van délig, hogy biztos nem fogunk betalálni a csõbe.

Szerencsére nem igy lett, és szombat reggel gyönyörû napsütésre ébredtünk. 8 órás indulás volt kitûzve, de sajnos csak 8:20-kor tudtunk indulni, így kérdéses lett, hogy odérünk-e idõben. Ráadásul 2-3-as keleti szél fújt, és motorozás mellett döntöttünk kezdetben, de mivel így csak 2,5 csomós sebességgel tudtunk haladni a hullámokkal szemben, hamar felraktuk a vitorlákat, és csak ekkor indultunk el normális sebességgel. Sajnos így is lekéstük a rajtot, de hatalmas szerencsénkre kiszaladt a (kb 100 fõs) mezõny, így fél 12-kor indult az új - ezúttal fekete lobogós - rajt. A rajt pillanatában semmi szél nem volt, és csúnyán be is ragadtunk középen. Rajt elõtt elég sok hajó kavart a rajtvonal túloldalán, kiváncsi vagyok hány BFD született. A szél a víz felöl jött, de akik a part mellett rajtoltak, azok is ki tudtak csúszni, például a Normann. Megpróbáltunk a Kenese felé menõ kreutzban középen maradni, és szerencsére a vizet húzó Oberon és a partot húzó Normann is lemaradt. A bóját elsõnek az általunk még sohasem látott nagy kék hajó vette, amin Pallus lelkesen integetett. Második a Dingi(!) volt, két emberrel a fedélzetén, mögötte közvetlenül az egyik 70-es cirkáló, talán az Orpheus. Víz felõl azért bejöttek elénk a hajók közvetlenül a bója elõtt, de még volt esély elkapni õket. Hátszélben küzdöttünk más hajókkal (pl. 50-es cirkálók, 33-asok), luwoltunk rendesen. Az Oberon nem halzolt, és szélcsendbe szaladt, a Syrius meg túl korán halzolt, és neki sem volt sok szele, de a bójára élesen menve elénk került. Az almádi bójánál összeszaladt a nyolcas mezõny, és egymás vitorláiból vették ki a szelet. Akiket ezután utolértünk valahogy mindig visszacsúsztak elénk, pedig a vizen nem látszott, hogy lesz szelük. Itt a Dingi eléggé visszaesett a toronymagasan vezetõ helyrõl, pedig nagyon vezetett, de az egész élboly megállt, mert a végig vezetõ Pallusék is csak max 500 méterre lehettek tõlünk. A káptalanfüredi bójánál aztán elég nagy kavarodás lett elõttünk, mert sokan értek oda egy pöffben egyszerre. Sajnos mi megkavarodtunk a spinakker lehúzása és a felluwolás közben, és lecsúsztunk a bója és a befutó közti vonal alá, ahol takarásba kerültünk. Látszott, hogy visszafelé lóverseny lesz, és esélytelen volt, hogy leelõzzünk bárkit is, de azért minket még jópár nagyobb hajó megtakarva leelõzött sajnos. A Yardstick versenyben sem kerülhettünk jó helyre, mert sok apróbb hajó is ott volt melletünk, konkrétan az Avanti nevû Reginával voltunk nagy versenyben. Szerencsére a Yardstick abszolút nem érdekel minket, és bár nem tartjuk jónak az 5. helyet a tíz nyolcas közül, azért a versenyben a rajt után viszonylag jól sültek el a dolgok, és nagyon jól éreztük magunkat. Kikötöttünk egy pillanatra, aztán indultunk vissza Földvárra, ahonnan úgy tûnik mi jöttünk egyedül, a többiek puhák voltak.

Vasárnap kivettük a hajót, és most már szépen elpakolva áll a helyén a hangárban tavaszig, amikoris újra versenybe szállhat. Szuper év volt, elég sok szeles verseny volt idén, volt vizünk a Balatonban, korrekt volt a rendezés a Bajnokságon, és nagyon sokat tanultunk idén is. Remélem jövõre mindenkivel újra találkozunk! Kitartás télre!

Albert - Lombard